Azaz csak a próbáján. Vasárnap volt, és valami eszméletlen meleg.
Gondoltam, valaki megint próbálkozott, annyi kiábrándult próbálkozás után már bevallom, nem is fűztem sok reményt az egészhez.
Próbaterem, 30 fok, egy-két srác, fiúk-lányok vegyesen. Attila fel s alá járkálva telefonál a többiek után, de abszolút nem stresszel. Megérkezik az öcsém énektanára a lányával - mennyire megnőtt! - csak mert egy utcában lakunk, néhány házra egymástól, már sok éve. Hangolás nélkül megszólal a fúvóshangszer az akusztikus gitárral és énekhanggal együtt; egy pillanatra azon kaptam magam, nem vettem levegőt.
Megérkeztek a további énekesek is, elkezdődött az énekpróba. Másfél órán át Solt központját betöltötte a rock and roll, a buszra várakozóknak szórakozást, a helyieknek kérdéseket okozva: kik ők? Mi ez a zene?
Én meg csak ott álltam a művelődési ház igazgatónőjével, kétszemélyes közönség gyanánt. Megtiszteltetés, hogy ott lehettem, hogy részese lehettem és lehetek az egész eseménynek. Feldobta a napom, a hetem, sőt, visszaadta az kedvem is ahhoz, hogy továbbra se adjuk fel a helyi közösségépítést, ugyanis itt önállóan, minden kétkedőnek fittyet hányva alakult egy olyan közösség, egy olyan baráti kör, amiért azt érzem, továbbra is érdemes soltinak lennem. Ami összetartja őket, az a szerelem: az a bizonyos rock and roll iránti. Ami a közönséget elragadja és kituszkolja a hétköznapok szürkeségéből, ami az énekeseket megőrjíti, és olyan magaslatokba emeli, amit szerintem akkor, ott fel sem fogtam, talán soha fel sem foghatok.
SKASz Baráti Kör a nevük, tagjai javarészt soltiak és környékbeliek. Aki nem hiszi járjon utána. Mondjuk augusztus 20-án Solton, a Duna-parton :).
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésSzia Nakonxipanna!
VálaszTörlésHát igen! Végre van valami eredménye, sok sikertelen próbálkozás után annak, amit rajtad kívül is sokan reménytelennek tartottak! Nem hittem volna én sem, hogy sikerül fél év alatt egy kitartó, lelkes, vidám, de ennek ellenére keményen dolgozó kis csapatot felépíteni, akik minden lehetséges energiájukat abba fektetik, hogy létre tudjunk egy olyan előadást hozni, amit eddig még senki nem látott a mi kis városkánkban.
Amit mostmár mindenki nagyon vár (mi is, egyre jobban izgulva) az a bizonyos nap: Szent István Ünnepe. Adrenalinnal tölt el minden szereplőt, táncost, a hangosítókat, a rendezvény szervezőit,
a támogatókat, szóval mindenkit az augusztus 20-a közeledte. És én, mint a rendezője az előadásnak, elárulok egy titkot: Jobb, mint két liter energiaital! :D
Ha gondolod, akkor hozzánk csatlakozva, együtt építhetjük tovább kis közösségünket, hogy senki ne felejtse el, ha nincs is hely, ahol össze lehetne jönni egy jó baráti beszélgetésre, vagy egy jó bulira, akkor álljunk elő valami kis plusszal, amivel híressé tehetjük a mi Soltunkat!
Köszönöm mégegyszer a támogatásod, és Hajrá Pajtások (ahogy annó még kisdobosként mondtuk) !
Üdv:
Attila