SKASz próba, szavazás, ifiklub, miegyéb

Sziasztok!

Mindenekelőtt elnézést kérek a SKASz stábjától, hogy ma nem jelentem meg az énekpróbán. Egyszerű oka az eső, meg hogy elromlott a bicajom, összetett oka a tegnap esti pincebuli; melynek szülinaposa (a nevét elhallgatni kérő Benyeda Laci) külön megkért, ne számoljak be az ottani eseményekről, mondván, "annak nem kell reklám". Ilyen fincsi birkapöri után nem is csodálom :D. Egyszó mint száz: szeretettel köszöntjük Lacit szülinapja alkalmából!

Lezárult a szavazás, mint láthattátok, nem megdöbbentő a végeredmény: a szavazók legnagyobb része a kocsmákban tölti hétvégéjét, ezt követte holtversenyben a pincediszkó és az otthoni Önök kérték kívánságkorarastul, Bényi Ildikóstul. Nem tudom, a legutóbbit a poén kedvéért jelölték-e meg a legtöbben, az biztos, hogy én a poén kedvéért tettem a végére, érzékeltetve, hogy mennyire nincs ifjúsági tömörülési lehetőségünk kicsiny városunkban, hogy tizen-, huszonévesen otthon ülünk anyáékkal, ahelyett, hogy egymást boldogítanánk.
Többeknek hiányzik az ABC előtti pad, nekünk is, többek beérik a piactérrel: mi sem nagyobb flash ott, az ottlakók örömére, mint az éjszakai hangoskodásunk. De én megértem, korán zárnak a helyek, nyáron hétköznap meg mit kezdjen magával egy tizenéves a Barátok közt után Solton. A játszótéri vandálkodások ugyan kimaradtak a szavazásból, de gondolom, hasonló lett volna a sikere a piactérével.
Jó viszont, hogy van pincediszkónk, és holtversenyben a második helyezett. Járogatunk a pincedizsibe, de egyre kevesebben. Pedig meg kellene becsülnünk, azt hiszem, ezt a lehetőséget, ugyanis visszaemlékezve tiniéveimre, ez bizonyult az eddigi legtartósabb szórakozási lehetőségünknek, szerintem senki sem szeretné, hogy érdeklődés hiányában ezt is elveszítsük. De, ne fessük az ördögöt a falra, csekkoljátok a blogban a hirdetésen következő időpontokat (melyek idővel frissülnek), és gyertek diszkóba, Solton, amit még gyalog is könnyen megközelíthettek. Később, reményeim szerint, írunk részletesebben is a picediszkóról, hogy akik még nem ismernék, ismerkedjenek azzal, amink van :). Végülis ezért van egy a blog, vagy mi.

A kocsmáinkkal, pressziónkkal igazából minden rendben: szeretünk oda járni beszélgetni, pizzázni, iszogatni, ünnepelni, csocsózni, darts-ozni. A gond talán egyrészt az, hogy 15 éves korunktól fogva kocsmázni járunk itthon, másrészt, hogy csomó mást is csinálhatnánk együtt a presszózás mellett is. Van, aki azért szavazott az ötödik vicces lehetőségre, mert ő ténylegesen otthon ül: elkoptak a barátai, de szeretné őket visszakapni. Szeretne társaságot, akivel beülhet egy kólára, akikkel lejátszhatna egy Activity partit.

Aki hasonlóan értelmezi a szavazásunkat, esetleg javaslata, ötlete van, csatlakozási - társszerkesztői ambíciói vannak, ne habozzon, hanem írja meg (jobb híján) nekem (jookingus@gmail.com). Továbbra is rajta leszünk az ügyön, amit nevezzünk el mondjuk merészen... ifiklubnak.

Képek a SKASz mai táncpróbájáról

Szervusztok!

Ma bekukkanthattam a SKASz tánccsoportjának próbájára. Bizony, az augusztus 20-i fellépésre koptatták a színpadot no meg a csizmájukat az ifjú solti táncosok. Többek elaludtak, vagy nem tudtak eljönni, ugyanis a próba az embert próbáló hőségnek fityiszt mutatva 9-15 óráig zajott a MűvHázban. (Még jó, hogy nem a Vécsey parkban, ott még ventillátor sem lett volna, márpedig bőven elkelt.) Rövid összeállítást láthattok a kulisszák mögé tekintés érdekében az olykor bakkecske, olykor botladozó, de annál vidámabb és elkötelezettebb táncosaink próbájáról. Később a képgaléria énekpróbák képeivel is kiegészül, az eredmény pedig továbbra is augusztus 20-án, a Duna-parton várható :).

Rockoperán jártam

Azaz csak a próbáján. Vasárnap volt, és valami eszméletlen meleg.

Gondoltam, valaki megint próbálkozott, annyi kiábrándult próbálkozás után már bevallom, nem is fűztem sok reményt az egészhez.
Próbaterem, 30 fok, egy-két srác, fiúk-lányok vegyesen. Attila fel s alá járkálva telefonál a többiek után, de abszolút nem stresszel. Megérkezik az öcsém énektanára a lányával - mennyire megnőtt! - csak mert egy utcában lakunk, néhány házra egymástól, már sok éve. Hangolás nélkül megszólal a fúvóshangszer az akusztikus gitárral és énekhanggal együtt; egy pillanatra azon kaptam magam, nem vettem levegőt.
Megérkeztek a további énekesek is, elkezdődött az énekpróba. Másfél órán át Solt központját betöltötte a rock and roll, a buszra várakozóknak szórakozást, a helyieknek kérdéseket okozva: kik ők? Mi ez a zene?

Én meg csak ott álltam a művelődési ház igazgatónőjével, kétszemélyes közönség gyanánt. Megtiszteltetés, hogy ott lehettem, hogy részese lehettem és lehetek az egész eseménynek. Feldobta a napom, a hetem, sőt, visszaadta az kedvem is ahhoz, hogy továbbra se adjuk fel a helyi közösségépítést, ugyanis itt önállóan, minden kétkedőnek fittyet hányva alakult egy olyan közösség, egy olyan baráti kör, amiért azt érzem, továbbra is érdemes soltinak lennem. Ami összetartja őket, az a szerelem: az a bizonyos rock and roll iránti. Ami a közönséget elragadja és kituszkolja a hétköznapok szürkeségéből, ami az énekeseket megőrjíti, és olyan magaslatokba emeli, amit szerintem akkor, ott fel sem fogtam, talán soha fel sem foghatok.

SKASz Baráti Kör a nevük, tagjai javarészt soltiak és környékbeliek. Aki nem hiszi járjon utána. Mondjuk augusztus 20-án Solton, a Duna-parton :).